Évekig nem tudtam megugrani ezt a feladatot. Még ma sem egyszerű. Nehéz ugyanis úgy hátrahagyni az itthoni dolgokat, talán nem is lehet teljesen. Hiszen az eladó / kiadó ingatlanokra folyamatos az érdeklődés. Az airbnb-s lakásomra érkező vendégeknek, vagy új foglalásoknak sem lehet azt mondani, hogy “bocsi, szabin vagyok, majd ha hazajöttem folytatjuk.”

Azt gondolom a magam részéről, hogy 100%-os szabadság számomra nem létezik. A pihenés megkezdéséig a lehető legtöbb folymatot megpróbálom
– lezárzni,
– kommunikálni a megbízók/partnerek felé, hogy a feladatokat kezelem, és a visszaérkezésem után folytatjuk,
– a szálláshelykiadást több éves tapasztalattal a hátam mögött már egy telefonról tudom intézni, a fizikai aktivitást igénylő folyamatokban a megbízható emberekre támaszkodom.

Persze olykor ez sem elég. Vannak olyan helyzetek, amikor a beérkező hívás / üzenet célba ér, még akkor is, ha éppen a tengerparton süttetem magam. Eleinte zavart, ma már ezen nem idegeskedem. Elintézem percek alatt a feladatot, lerakom a telefont, és ott folytatom a pihenést, ahol percekkel ezelőtt abbahagytam. És ez a kulcs! Azonnal képes vagyok újra “szabi módra” visszakapcsolni ????

Zavar-e az, hogy nem vagyok teljes szabadságon? Nem. Ezt az életmódot én választottam. Vállalkozónak lenni nem csupán rugalmasság és szabad munkavégézés kérdése. Persze hogy vannak árnyoldalak. Ezekkel nem érdemes hadakozni. El kell fogadni, és a lehető legrugalmasabban kezelni.

Ez a kép néhány nappal ezelőtt készült az Azori szigetek egyik csúcsán.

A pihenés számomra az aktív kikapcsolódást jelenti. 

Ez teljesült, szóval kesztyűt felvenni, és folytatni mindent, ahol abbahagytam!☝️